A folyamat első lépése, hogy megfelelő arányokba sellakot feloldom denaturált szeszben. A citera színét azonban elsősorban nem ez adja, hanem a szintén szeszben oldódó fapác. Ebből két félét használok. Egyik a wenge nevezetű pác, másik a mahagóni. Utóbbi vöröses, előbbi pedig barnás árnyalatot ad. A sellakba kevert pácokkal együtt kapható meg a kívánt szín.

A lakkozást nagyon alaposan elő kell készíteni, méghozzá csiszolással. A legkisebb, szabad szemmel is alig látható karcok is erősen kijönnek a lakkozásnál. Kézi, illetve gépi csiszolók segítségével megcsiszolt hangszertest előkészítését követően el lehet kezdeni a lakkozást.

Én három rétegben lakkozom a citerát, így érhető el, hogy a végeredmény sima és homogén felület legyen. Minden alkalommal 6-8 órát szárad a lakk, majd visszacsiszolás következik. Tehát az első két réteg után csiszolás következik, természetesen az utolsó réteget már nem kell csiszolni.

A kívánt színárnyalatot tehát a sellakba öntött fapácok mennyisége határozza meg. A szinte áttetsző, de inkább narancssárgás natúr sellak színtől az egészen sötét barnáig különböző színek kikeverése biztosítható vöröses illetve barnás árnyalatokban.